Romániában több mint egymillió magyar él, így az anyaország számára sem közömbös a szomszédos országgal való jó viszony. Rendszeresen hallhatók törekvések a Székelyföld területi, kulturális, vagy személyes autonómiáról, majd annak heves ellenzéséről a másik oldalról. Mai adásunkban utánanéztünk, hogy mennyi realitása van a törekvéseknek, illetve igyekszünk megvilágítani a magyar-román viszony hátterét.
Románia uniós csatlakozása miatt javult Magyarország és a szomszédos ország politikai-jogi helyzete. A legfontosabb dolgokat azonban, amit a romániai magyarság szeretne elérni, így az autonómiát és az állam által finanszírozott magyar nyelvű egyetemet, nem kapják meg. A romániai magyarok ideálisnak azt tartanák, ha Székelyföldön területi autonómia jönne létre, és Erdély többi részén személyelvű autonómia. Ez utóbbira talán lenne némi hajlandóság, de a területi autonómiát a román többség elfogadhatatlannak tartja. A személyelvű autonómia hasonlítana a magyarországi megoldáshoz, a kisebbségek képviselői egy nagy testületet alkotnának, és beleszólásuk lenne a kisebbséget érintő oktatási és kulturális ügyekbe. Székelyföldön, ahol a magyarok élnek többségben, esély lenne arra, hogy a magyar második hivatalos nyelv legyen.
A két ország között több területen az együttműködés akadálymentesen működik, azonban amikor a romániai magyar kisebbségről van szó, akkor feszültté válik a kapcsolat. De Románia ellentétben Szlovákiával megnyugodott; tudja a politikum, hogy Magyarország nem akarja Erdélyt visszaszerezni. Van egy normális meder, amit akár holtpontnak is nevezhetünk, hiszen úgy néz ki, hogy a románok több jogot nem szeretnének adni a magyar kisebbségnek. Még sok mindenről kell beszélni és tárgyalni, de úgy látszik, hogy ez igazi feszültségekhez nem vezet már.
Hallgassák meg beszélgetésünket Kántor Zoltánnal, a Külügyi Intézet munkatársával!