Munkavállalói és munkáltatói érdekek

A munkáltatók és munkavállalók érdekeinek egyeztetése különösen nehéz kérdés  a mai helyzetben, ami egyik félnek sem kedvez.  Az elmúlt hetekben több olyan külföldi hírről hallhattunk, melyek nagyvállalatok vezetőinek túszul ejtéséről számoltak be, így tiltakoztak a munkavállalók állásuk elvesztése ellen. Persze, az elbocsátások problémájával nem merül ki az érdekegyeztetés kérdése: a szerződéskötéstől a béremelésig terjed a skála. Magyarországon különösen jellemző, hogy míg a munkáltatók a magas adók súlya alatt nyögnek, alkalmazottaikat a gyakori túlórák keserítik el, s az, hogy rendesen bejelentett munkát egyre nehezebb találni.   Gábor 53 éves, kőművesként dolgozik, jelenleg kiskönyvvel. Az ő helyzete sok munkavállaló számára ismerős lehet. Körülbelül 70-80 ezer forintot keres, a rendszerváltás óta nem dolgozott rendes, bejelentett munkahelyen. A vállalkozók minimálbért kínálnak neki, juttatás, szabadság, táppénz nem jár. A munkavállalók gyakori problémája, hogy munkáltatóik sokszor csak minimálbérre jelentik be őket, annak ellenére, hogy teljes munkaidőben, napi kilenc órát dolgoznak, s több munkahelyen a túlórákért sem jár fizetség.  Azonban, ahogy Gábor is elmondta, más lehetősége nincs. Meg kell ragadni minden alkalmat, hiszen munka nem mindig van, megélni azonban meg kell. Évente többször hallunk a nagy foglalkoztatók, mint például a BKV vagy a MÁV bértárgyalásairól, kollektív szerződésekről. Az ezekről szóló hírekben sokszor feszült viszonyokról, elégedetlen felekről, elhúzódó tárgyalásokról számolnak be. Nem könnyű akár több száz munkavállaló és a munkáltatók érdekeit összeegyeztetni, a Társadalmi Párbeszéd Központ munkatársai mégis időről időre nekigyürkőznek a feladatnak. A szervezet vezetője, Kordás László elmondta, ők elsősorban a közös megegyezésre próbálják rávenni a feleket. Dr. Dávid Ferenc, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos szövetségének főtitkára nagy rálátással rendelkezik mind a munkáltatók, mind a munkavállalók helyzetére. Azt mondja, a fejlődéshez rengeteg reformra, átalakításra, a hatékonyság érdekében pedig a mostani szokások, struktúrák átgondolására van szükség. A VOSZ a Reformszövetség tagja, kezdeményezéseit teljes mértékben támogatja. Dávid Ferenc is csatlakozott ahhoz a gyakori állásponthoz, miszerint a munkáltatói oldal számára a magas adóterhek jelentik a legnagyobb problémát. Véleménye szerint a terhek csökkentéséhez a közkiadások visszaszorítására, valamint a szociális jutattások rendszerének megreformálására volna szükség. A VOSZ főtitkára szerint Az elsődleges szempont, hogy a juttatások rászorultsági alapon járjanak az érintetteknek. Magyarországon a foglalkoztatási aktitivitás az Európai Unión belül az egyik legalacsonyabb, kevesebb, mint 55 százalék. Ez a foglalkoztatási inaktivitás nem jelentkezik a diplomások körében, alig észlelhető a középfokú végzettséggel rendelkezőknél, ám drámai méreteket ölt az alcsony iskolai végzettségűeknél. Ennek a csaknem negyedmillió embernek közel húsz százaléka 18 és 25 év közötti. Ez pedig azt jelenti, hogy ez a csoport olyan fiatalokból áll, akik képesek lennének munkába állni, de még sosem dolgoztak. A megoldás az lenne, ha ezt a generációt tudnák visszavezetni a munkaerőpiacra. Ehhez Dávid ferenc szerint kétféle út vezet: ha semmilyen iskolai végzettségük nincs, akkor el kell érni, hogy az általános iskolai végzettségük meglegyen, utána pedig valamilyen egyszerű szakmát kell megtanulniuk.  Ha van szakmájuk, akkor először a közmunkában kell lehetőséget kapniuk, s aztán kell őket a nyílt munkaerőpiacra visszavezetni. Ez azonban nyilvánvalóan pénzbe kerül. Ezért az egyetlen megoldás az lehetne, ha az önkormányzatok az eddigi segélyezési gyakorlat helyett közmunkára fordítanák a rendelkezésükre álló keretet. Persze azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ennek a kétszázötven ezres sokaságnak van egy jelentős hányada, -elsősorban az ötven év felettiek- akik olyan fizikai és mentális állapotban vannak, hogy a legegyszerűbb munka elvégzésére sem alkalmasak. Őket nem szabad megbélyegezni, vagy bármiféle kényszer alá vetni. Azonban, aki fiatal, egészséges, tanítható, munkára fogható, azt Dávid Ferenc szerint igenis munkára kell fogni, oda kell terelni a munkapadhoz. Ennek pedig az egyetlen eszköze az, hogy a segélyek összegét el kell távolítani a munkabérektől annak érdekében, hogy valóban érdemes legyen dolgozni. Hallgassa meg Dávid Ferenccel készített riportunkat!

 

< Előző		Következő >